2011. február 18., péntek

Na mindegy


Van itt ez a rajzom, de abszolút semmi köze ahhoz a közös sztorihoz, amit már az előző posztokban beígértem:

Tamás kezd esténként eljárni a haverjaival, az egyik ilyen alkalommal van szerencséje Nórát is megcsodálni egy fellépése alkalmával. Összekapcsolódik benne az éjszakai életbe való bekapcsolódás miatt érzett siker a lány alakjával és a lány sikerével. Ismeretlenül szeret bele Nórába. Ír neki a facebookon, követi a fellépéseire, úgyhogy abszolút az agyára megy szegény lánynak.

Nóra rengetegszer kioktatja, hogy miért kellene lemondania róla, de ez nem használ. Igyekszik lekezelően bánni a fiúval bizonyos kereteken belül, hátha gorombaságával eltudja üldözni. Tamás viszont nem igazán érti meg az elűzésére tett kísérleteket, továbbra is kitart. Az sem esik le igazán a fiúnak, hogy öltözködésével és külsejével csppet sem tud hatni Nórára.

Véletlenek által segítve Tamásnak sikerül megcsókolnia a lányt. Nóra ezt szörnyen kellemetlenül éli meg. Dühében észreveszi, hogy Tamás szaga nagyon hasonlít a vakvezető kutyájának a szagára, így megérti, hogy abban is nagy hasonlóság van, ahogy kettőjüket kezelte. A tévedését igyekszik helyrehozni, úgyhogy meglátogatja a fiút, hogy bocsánatot kérjen tőle.

A látogatásakor hasít belé a végső felismerés, mikor találkozik a gyerek ügyvéd apjával: el kell végeznie a jogot, hogy bíró lehessen és a munkáján keresztül élhesse ki az ítélkezés iránt érzett olthatatlan vágyát.

Nincsenek megjegyzések: